nÉLkülETek

Nem sötétült el a világ előttem és nem nyílt meg alattam a föld. Pedig visszagondolva, ez lett volna az egyetlen értelmes érzés egy ilyen helyzetben. A könnyeim is csak később kezdtek el patakokban folyni az arcomon.... Tovább »

Vasárnap csordultig telt az internet. Csordultig telt könnyel, meghatódottsággal, bájos fotókkal, kemény történetekkel. Mert egyrészt egyre-másra töltött fel mindenki könnybe lábadt szemekkel édes fotókat arról, hogy miként köszöntötte eme jeles napon az, kinek egykoron életet adott. A közösségi oldalak okádták magukból a személyes üzeneteket és a köszönetnyilvánításokat.... Tovább »

Még két perc és váltok… Kiszállnak, puszi, puszi, szeretlek. Majd nyúlok a cigarettáért és a sarkon már az ablakon fújom ki a füstöt a kocsiból. Hazaérek. Néha még hagyom, hogy eluralkodjon rajtam a nihil. Hogy átérezzem a fájdalmat, hogy megéljem a hiányt. Megvárom, amíg kicsordul a könny a szememből és jóízűen szakad fel belőlem a… Tovább »

Kéthetente zokog a lelkem. Minden vasárnap este üressé válik. Kiürül belőlem minden, hogy aztán újabb két hét múlva feltöltődjön és csordultig teljen boldogsággal.   ... Tovább »

Nem akartam szövetséget, nem akartam testvériséget vállalni hasonszőrűekkel. Nem akartam elmesélni senkinek. Azt se akartam, hogy az emberek tudjanak vagy beszéljenek róla/rólam. Hogy ismert legyen a történetem. Az én történetem, az én kudarcom – gondoltam. Én vesztettem el valamit, én vagyok érte a felelős és majd én fogom megoldani, helyrehozni a dolgot. Senki másnak nincs… Tovább »

Anya vagyok.  És ez számomra nem jog vagy kötelezettség. Hanem érdem. Nem tudok lemondani róla, de nem lehet tőlem elvenni sem. ... Tovább »